Kedves szülők,edzők és mindenki!

Egy 10 éves kisfiú édesanyjaként szeretném megosztani a véleményemet,nem pedig mint „szakmabéli”! Nem értek a focihoz,és nem is szeretnék… Azonban úgy gondolom,hogy ebben a korosztályban a hangsúly a játékon van,nem a versenyen és a rangsoroláson. Lehet bármennyire ügyes egy gyerek,ha a következő alapfogalmakkal nincs tisztában:mint”csapattárs”,”ellenfél”,”támadás” vagy „védekezés”,”kiszolgálni a másikat”,”egyéni érdekek háttérbe szorítása”. Ezt pedig akkor tanulják meg,ha minél többet együtt játszanak…Nálam okosabbak írták a következőket,ajánlom mindenki figyelmébe.

Mi a cél,mi a siker?

A Felnőtt versenysportban a cél egyértelmű: a mérkőzésen való legjobb eredmény elérése. Ott ha nyer a csapat,akkor,eredményes,sikeres ( a csapat,az edző),ha veszít akkor nem az.

Az utánpótlás nevelésben a cél a képzés és a nevelés.

Ha a gyermek az adottságához mérten jól fejlődik(technikailag,fizikailag,pszichésen) akkor sikeres,eredményes az edző,a képzés. Ha nem fejlődik annyira,mint ami az adottságából (tehetségéből) telne akkor rossz.

Hazánkban gyakran fordítva gondolkodnak. A gyerekeket csak versenyeztetik ( a Magyar gyerekcsapatok végigverik a világot!) sokszor a képzés rovására is. És később,amikor előjönnek a technikai hiányosságok,mikor kiderül,hogy elmaradt a képzés,és még a mentalítása is rossz a játékosnak ( önbizalom nélküli,kudarckerülő típusok ),akkor a felnőtteket képezni és nevelni próbálják. Jelenleg nincs is eredményes felnőtt labdarúgásunk!

-       A Mérkőzés

A mérkőzés gyermekkorban csak eszköz a képzésben,melyben a gyerekek játékélményhez jutnak és gyakorolnak,a mérkőzés hangulatához szoknak stb. Nem a mérkőzés eredménye határozza meg a gyermek értékelését: lehet,hogy nyer a csapat mégis mi edzők úgy látjuk,hogy egy gyermek nem fejlődik megfelelően. Lehet,hogy veszít a csapat mégis látjuk,hogy valaki nagyon jól teljesít. A gyermek labdarúgásban ( 12éves korig ) az állandó stresszes versenyhelyzet,a túl sok „ tétmeccs” ,a sorozatos elvárások közvetítése a gyerekek felé,csak a számszerű eredmény hajhászása durva hiba – ami az évek alatt károsan hat a gyermek testi és lelki fejlődésére.

Miért lehet csalóka a mérkőzésen a számszerű eredmény? Mitől függhet egy gyerek meccs eredménye?

-A csapatunkat alkotó gyerekek adottságától,képzettségi szintjétől és motivációjától. Ez világos, és sok mindent eldönt .

- Az ellenfél csapatának erősségétől.

A gyerek labdarúgásban nincsenek a csapatok osztályba sorolva,mint a felnőtt labdarúgásban ( NB1,NB2,stb. ). Óhatatlanul más szinten lévő nagy tudás különbségű gyerekek és csapatok találkoznak. Azt is látnunk kell,hogy kik ellen,milyen erős csapat ellen nyertünk vagy veszítettünk. Többet lehet tanulni egy országosan is erős vidéki torna „kudarcából” , mint egy kis Mikulás Kupa „diadalából” ( ne csak azt lássuk,hogy fel emeltünk-e sújt vagy nem,hanem azt is, hogy hány kiló volt a súlyzórúdra  rátéve ).

       -          Egyetlen játékos kvalitásától.

Egy ügyes,vagy csak egy „nagydarab”,nagyot lövő játékos eltud dönteni egy meccset. De ettől még egyik játékosunk sem lesz kevesebb.

-          Egy játékos vagy egy csapat biológiai korától.

A gyerekek még a naptári és a biológiai életkor ( magasság,testsúly,láberő ) között évek lehetne. Egy fejlettebb gyerek most eldönt egy meccset,de a később érők majd ( évek alatt ) behozzák a testi hátrányukat.

-          Az edző cseréléséből.

Az utánpótlás edző nem feltétlenül azért cserél,mert úgy tudja megnyerni a meccset,hanem azért,mert sok gyereknek próbál játéklehetőséget biztosítani még akkor is,ha ez az eredmény rovására megy! Az edző a mérkőzéseken nem az eredményességet helyezi előtérbe,hanem a képzést ( aminek a része,eszköze a mérkőzés ) és sok gyereket játszatni akkor is,ha emiatt a csapat nem annyira „ eredményes”.

-          Az edző könyörtelenségétől.

A magát keménykezűnek valló „edző” (aki az első hiba után lehozza játékosát ) ordibálással,fenyegetéssel,megfélemlítéssel 5-10% teljesítményt még kiverhet a gyerekből egy meccsen,de hosszú távon az ilyen gyerek súlyos lelki sérüléseket szenved,és soha nem lesz kreatív,önbizalommal teli játékos. Az ilyen „edzők” nem pedagógusok és súlyos károkat okoznak a labdarúgásunknak,mert gyáva,idegileg labilis „alibi” ( „csak nehogy hibázzak” ) játékosokat nevelnek csak,akiknek egyetlen motivációjuk az edzőtől való félelmük.

-          A képzés rovására történő erőltetett mérkőzésre készülésről.

Ha a gyerekeket túl korán egy posztra neveljük,ha csak a kezdő csapatot menedzseljük edzésen,ha edzésen csak a legjobb három gyerekkel taktikai variációkat gyakorlunk ( szabadrúgás,szöglet kombinációk ),akkor rövid távon,a hétvégi meccsen eredményesek leszünk,de hosszú távon ( képzés háttérbe szorulása miatt ) hátrányba kerülhetnek a gyermekek.

Amiért nyer,vagy veszít a csapat azért még senki sem lesz ügyesebb vagy ügyetlenebb játékos. Ne feledjük: egy gyermeknek a fejlődése nem a csapat eredményén múlik.

Kell a siker élmény.

A gyereknek is kell a sikert élmény,mert az egy pozitív megerősítést ad nekik,abból merítik a további lelkesedésüket,motivációjukat. De azt,hogy mit élhetnek meg sikerként,és mit kudarcként azt nagyban mi felnőttek ( edző,szülők ) közvetítjük feléjük. A gyerekek,és persze mi edzők is szeretünk nyerni,és győzni is akarunk a mérkőzésen,de nem minden áron,mert nem ez a végső cél!! Nem (csak) a meccs megnyerése a siker,hanem az (is) ha a gyerek az adottságához mérten egyénileg fejlődik!

A mérkőzésen ne csak a számszerű végeredményt fogadjuk el sikernek. Dicsérjenek meg egy bemutatott szép lövést,védést,átadást,egy „ nagy” ellenfél kicselezését stb.

Ne csak egy kérdésünk legyen a meccs után: nyertetek vagy vesztettetek? Ez a „ nyomás „ még minket,edzőket is rossz irányba terel. Lássák az egyéni teljesítményt hangsúlyozzák a játék örömét,élményét.

Ne terheljék a gyermekeket lelkileg ( most aztán nyernetek kell,hát még ezeket a hurkákat sem tudtátok megverni?,szedd már össze magad kisfiam,már megint milyen béna voltál,miért nem hajtasz jobban?a pályán vagánykodtál volna,stb.stb.). Ne hozzák be a felnőtt labdarúgás elkeserítő lelátói hangulatát a gyerekek közé. Ne foglalkozzanak a játékvezető ítéletével,hibáival,mert ez átragad a gyerekekre is és később ők is mindig másban keresik majd a kudarc okát,és nem magukban.

Ismerjék el,eredménynek az edzésen való fejlődést: egy megtanult cselt, labdaátvételt,egy sportszerű gesztust,stb.,mert ekkor a gyerek sikerélményhez jut!!

Az Atlanta utánpótlás képzése

A kiválasztás szempontjai:

-          legfontosabb a tehetség,a játékintelligencia

-          az akarati tényezők,a labdarúgás iránti alázat és a szorgalom,az anatómiai felépítés döntően csak a kapusok,középhátvéd esetében lényeges.

-          az esetleges technikai hiányosságok fejlesztését,pótlását és a fizikális képzést a későbbiekben a befektetett munka során adják meg a játékosoknak.

Kiválasztás aprólékos: többször megnézik a leigazolni kívánt gyermeket ( játékost ). A kiválasztás hatékonyságát jól jellemző adat:a képzésbe bekerülő gyerekek 85-90%-a eljut az ifi korosztályig!!!

Hát ennyi !!! ….Én büszke vagyok ezekre a gyerekekre,akik 10 évesen-sok más osztálytársukkal ellentétben –nem csak a számítógép előtt ülnek!!! Inkább vagyok realista mint idealista. Nem kergetünk hiú ábrándokat,DE!!! Szeretném,ha a foci iráni rajongását 10 évesen!!! senki és semmi nem befolyásolná.

Köszönettel: Martin Anyuka